A TERVEZŐRŐL / the designer
1995 óta foglalkozom személyre szabott méretes ruhatervezéssel AIAIÉ – Hegedűs Zsanett név alatt. 2002-ben végeztem a Magyar Iparművészeti Egyetem (ma Moholy Nagy Művészeti Egyetem) textiltervező szakán, 2003-ban Design Manager szakon másoddiplomát szereztem, Erasmus ösztöndíjjal Londonban, Cepus ösztöndíjjal Ljubljanában tanultam.
I have been specialized on tailor-made bespoke designing since 1995 – under the name of AIAIÉ – Hegedűs Zsanett. I was graduated at the Hungarian University of Arts and Design (today: Moholy-Nagy University of Art and Design), as a Fashion and Textile Designer in 2002. In 2003 I took a second degree at the Design Manager Department, then I studied in London within the Erasmus Program and in Ljubljana with Cepus.
DZSÖRZÉ.HU: Különleges, bonyolult szerkezetű ruhákat tervezel, miért?
HEGEDŰS ZSANETT: Mert mindig olyan anyagokhoz nyúlok, amik megkívánják a sok munkát, új megoldásokat. Szokatlan alapanyagokat keresek, például a zipzárfogak természetét is meg kellett ismernem előbb, hogy aztán fel tudjam használni őket, (-zipzárfogakból készít kézelőket-) az igaz, hogy sokáig tart és nem is bízhatom másra, de így tökéletes a végeredmény, az meg elengedhetetlen számomra. A formákat sokszor babán alakítom ki, egy ideje kiszakadtam a két dimenziós, papíralapú szerkesztgetésből. A térbeli, szabadabb, izgalmasabb metódust láttam a londoni ösztöndíjam alatt is és végre nekiálltam én is így dolgozni. Ez 50 éve itt Magyarországon is így volt, idős szakemberektől tudom, de ennek ellenére még mindig a lekorlátolt papírozást tanítják nálunk mindenhol. Ez kedvez a konzervatív ruhadaraboknál, költséghatékonyabb – de korlátozza a kreativitást. Ez Londonban kuriózummá is tett minket, mert nem használtuk ész nélkül az alapanyagokat, furán is néztek ránk. Ha lehet, nem szeretek fukarkodni az alapanyaggal, spórolva tervezni, a bőr pliszírozott szoknya is úgy születhetett meg, hogy bátran beleugrottam egy 4 m2-nyi bőrbe és vasaltam, varrtam, formáztam kedvemre. A spórolás a kreativitás gyilkosa.
D: Miért nem használsz erős színeket?
HZS: Most miért mondod, ebben a kollekcióban is van rengeteg piros.
D: Megpróbálsz átverni, csak a bélések pirosak.
HZS: Pedig szeretem a színeket, főleg másokon. Gyorsan változik a stílusom, az hogy mi tetszik, mit csinálok éppen.Sőt nagyon fontos figyelnem a nemzetközi trendeket, hogy a megrendelőknek az itten trendekhez képest egy évvel előre tudjak tervezni. Ezt ők nagyon értékelik, mert saját stílusuknak megfelelő, nüansznyi trenddel gazdagított, mégis időtálló darabokat kapnak, amikben külföldön is meg tudnak úgy jelenni, hogy nem a tavalyi trendben pompáznak.
D: Végre jól elmondjuk miért is fontosak és hasznosak a trendek az egyedi melóban is! Nem csak a céltalan művészkedés. A te ruháiddal kapcsolatban felmerül az haute couture fogalma, de előtte tisztázhatnánk végre hogy mindenki megtudja mi is az, mert boldog-boldogtalan használja jogtalanul. Te hogy definiálnád?
HZS: Az haute couture, az haute couture bemutatót tartó divatházaknál, (-Chanel, Dior, Lacroix, Saab, Givenchy, Gaultier, Valentino és néha becsatlakoznak mások, ha tudják vállalni a feltételeket- a szerk.) teremti és előrevetíti a divatot, megfelel az Haute Couture Szövetség által lefektetett szabályoknak (több száz munkaóra alatt készül, meghatározott darabszámban.) ezzel itthon mintha nem lennének tisztában, mert ez nemcsak a ruhaköltemény és a magas minőség szinonimája, – ahogy mindent jobban el lehet adni “100 %” címkével, mert mindenki tökéletes nívójú életre törekszik. Kéne az haute couture helyett egy jó magyar szó, találj ki valamit, tessék. Én egyébként mindig bocsánatot kérek, ha rá kell mondjam egy ruhadarabomra, hiába van benne 400 óra munka, de jogom nincs hozzá használni. Sajnos kiesett nálunk egy generáció, így elvesztek olyan fogalmak is mint ez, a tervezők, vagy akik azok akarnak lenni sem tudják pontosan definiálni, így előfordul, hogy pályázatokon a “haute couture” kategóriában elindulnak tákolmányokkal. Ennek tisztázására már fejlett divatkritika is kellene, ami szintén gyerekcipőben jár nálunk.
D: Te bírod a kritikát?
HZS: Az építőt elfogadom mindenkitől, de nem érdekel a szubjektív meglátás, hogy: “Miért nem csináltad kékben, mert én azt szeretem.” Ennek így semmi értelme, ahogy a jellegtelen dicséretnek sem, szerintem a jó kritikus összefüggéseiben ismeri a divatot és nemcsak érdeklődik iránta. Hosszú évek óta figyelem a külföldi és a magyar tervezőket, ezt egy kritikustól is elvárom. Külföldi tervezők közül is inkább azokat értékelem, akik teremtik a divatot. Erre nálunk még sokat kell várni, túl kicsi ország vagyunk hozzá, de talán majd a fiatalok. Nagyon kedvelem Viktor & Rolf -ot és egy ideje kinéztem a Basso & Brooke-ot.
D: Őket én is nagyon bírom, már van két magyar rajongójuk, bár ők nagyon színesben nyomják…
